1. Fejezet

Sziasztok, drága leendő olvasók. Remélem elnyeri tetszéseteket a történet. Jó olvasást. :)

zene

Acacia hullámos, barna haja ovális, fehér arcára lógott. Szemeit alig lehetett látni, a fekete, füstös szemhéj festésétől. pedig micsoda szemei voltak. Csodálatos óceán kék. Fekete dzsekijén aranyszín szegecsek csillogtak. Feszes, fekete farmert viselt.

Miközben unottan belebámult a bejárati ajtónál lévő tükörbe, elmosolyodott. Nem az iskola dobta föl, hanem, hogy a téli szünet előtti utolsó nap áll előtte. Amilyen gyorsan mosoly ült az ajkára, olyan gyorsan is tört le. Két hét a szüleivel, karácsonyi cécó, ajándékozás... Majd bezárkózom a szobámba az MP3-mammal és egy jó könyvel, gondolta. 

Kivágta maga előtt az ajtót és már a buszmegálló irányába is fordult.

 Mikor belépett az osztályba, a szokásos állatkert hangulat fogadta. Bőrlabdával dobálózó menő srácok, telefonozó kockák, nevetgélő barbi babák és ott volt még valaki akit azelőtt még nem látott. 

Egy narancssárga pulóverbe öltözött, kalapos lány, rágózott a sarokban. Szőke haja pont a vállát súrolta.

Úgy gondolta talán megegyezik az érték rendje a lányéval, de tévedett. Mikor leült mellé, a hölgy felfuvalkodva pattant föl és a barbik csoportjához csatlakozott.

 Mint a többi, gondolta.

Az osztályfőnök nem sokkal később meg is érkezett. Levágta vastag, zöld mappáját a tanári asztalra, majd megköszörülte torkát, megigazította nyakkendőjét, mintha valami nagy bejelentésre készülne.

  -  Szóval.  -  kezdte  -  A szünetben önkéntes munkára mentek, majd alapítványokhoz.  -  mondta mire hurrogás tört ki a teremben.  -  Na, de gyerekek! Három fős csoportokat kell alkotnotok a nap végéig. Egy órakor gyülekező az aulában és kiosztjuk a teendőket.

Fantasztikus! Tuti nem választ, majd senki, gondolta Acacia. Gyanúja beigazolódott.

Az óra már egy órát ütött, de még mindig nem volt csapata. Egyedül barangolt a suli folyosóján, embereket keresve. De semmi. Senki nem akart vele lenni.

 Az emberek elítélték Őt kinézete, és családja miatt. Na igen a család. Az a dolog az ami miatt leginkább kiközösítették. Hisz' nem könnyű az élet ha az anyád megölte a bácsikád, nemde? 

Vér nem válik vízzé, alapon az emberek félnek Acacia-tól.

A lány lebarangolt a márványköves aulába ( ami nem volt nagy, így jól belehetett látni ), beállt a sarokba.

  -  Okés!  -  szólt bele az igazgató, a pódiumra állított mikrofonba.  -  Akinek még nem sikerült csapot szerezni álljon a jobb sarokba, a többi csapat vonuljon az udvarra. A tanárok, majd eligazítanak.

Acacia pont a jobb sarokban támasztotta a falat, így nem mozdult. Felé viszont két ellentétes irányból, két fiú közeledett. Még sosem látta Őket ezelőtt.

A jobb oldali srácnak, feltupírozott, szőke haja volt. Fekete Nirvana pólót viselt, fekete nadrággal és egy szürke csukával. Alsó ajkában, egy piercing éktelenkedett.

A bal oldalról közeledő zöld kockás inget viselt, lelapított ám mégis kócos, barna hajjal. Farmerja sötét kék volt, cipőjén valami érthetetlen felirattal: 'SUPSAS'

  Bár a lány még nem is sejtette, de ez volt az a sorsdöntő pillanat melynek hatására, egész élete megváltozott.